Ahétköznapi kommunikáció során a legegyszer?bb közlési mód az, amikor a beszél? szószerint érti, amit mond, de gyakran el?fordul az is, hogy valaki nem csak azt akarjaközölni, amit szó szerint kimond, hanem az üzenet többet vagy mást rejt, mint aszó szerinti jelentés. Így van ez, amikor valaki metaforákat/hasonlatokathasznál, ironizál, vagy éppen viccel?dik, és ahhoz, hogy megfelel? verbáliskommunikáció alakuljon ki, a fogadó félnek ezeket a nem szó szerintimegnyilatkozásokat megfelel?en kell értelmezni.

Az ilyen implicit tartalommegfelel? értelmezéséhez pedig fejlett pragmatikai kompetencia szükséges. Anem szó szerinti nyelvhasználat interpretációját el?ször Searle (1979) ésGrice (1975/1989) kísérelte meg. Ez a sztenderd pragmatikai modell, amelyszerint a figuratív megnyilatkozások feldolgozása kétlépcs?s folyamat: –         El?szöra szó szerinti (konvencionális) jelentés elemzésetörténik.

We Will Write a Custom Essay Specifically
For You For Only $13.90/page!


order now

Ha ez nem ad kielégít? információt, akkor –         Másodszora nem szó szerinti (figuratív) jelentéskeresése indul be. Ez a folyamat akkor nem kezd?dik el, ha a szó szerintijelentésnek van értelme. Szerintük tehát a figuratív nyelv megértésebonyolultabb, mint a szó szerinti nyelvhasználaté, mivel az utóbbi szemantikaiinformációkra épül, míg az el?bbi megértéséhez pragmatikai információkra isszükség van. A modellt azonban számos kísérletieredmény megcáfolta, amelyek azt az eredményt hozták, hogy a szó szerintijelentés megértése nem el?feltétele a figuratív jelentés feldolgozásának(Gibbs 1994).Gibbs (1994) ennekkritikájaként fogalmazza meg a közvetlenhozzáférés modelljét. Elméletének alapja els?sorban a sztenderdpragmatikai modell cáfolata, ahogy fentebb olvasható.

Szerinte az egyén képesmegérteni a nem szó szerinti jelentést anélkül, hogy a szó szerinti jelentésaktiválódott volna. Vizsgálatokkal bizonyították, hogy a figuratív formákmegértése (metafora, irónia, idióma, stb.) ugyanannyi, s?t, rövidebb olvasásiid?t vett igénybe, mint a szó szerinti megnyilatkozások elolvasása (Gibbs, 1994),vagyis ez alapján a figuratív jelentés megértése nem mindig jár együtt a teljesszó szerinti jelentés el?bbi értelmezésével. Kés?bb Gibbs (2002) finomít sajátelméletén, és azt mondja, hogy az egyén értelmezi az információ egy-egyszavának a szó szerinti jelentését, de nem szükségszer? a teljes információ szószerinti jelentésének értelmezése annak érdekében, hogy a nem szó szerintijelentés el?térbe kerüljön. Gibbs (2002) azt is mondja, hogy kétfélepragmatikai információ aktiválódik az interpretáció során, egyszer, amit abeszél? mond, aztán, amit implikál.

Van egy els?dleges pragmatikai ismeret, amiegy alap háttértudást jelent, és van egy másodlagos, kontextusból származóinformáció, ami segít magyarázni, értelmezni azt, amit a beszél? implikál. TovábbáGibbs (2002) úgy véli, hogy a pragmatika nem csupán a szándékos jelentésközlésmegértésekor játszik szerepet, hanem már a megnyilatkozás interpretációjánakkorai fázisában is. Giora (2003) vezérjelentés-elmélete szerint akifejezéseknek vezérjelentése van, és ez a vezérjelentés irányítja azinterpretációs folyamatot.

A vezérjelentés a legismertebb, leggyakoribbjelentése, nevezhetjük akár prototipikus jelentésnek is, és lehet szó szerinti,de akár nem szó szerinti jelentés is, azonban mindez összefüggésben áll magátólaz egyént?l, a személyiségét?l, és egyéb képességeit?l. Giora (2003) szerint azinterpretáció folyamat során el?ször, az els?dleges fázisban a vezérjelentésaktiválódik, kontextustól függetlenül. Ez után, az integrációs fázisban avezérjelentést összevetjük a kontextussal, amelynek eredményeként, ha avezérjelentés illik a kontextushoz, meger?sítésre kerül sor, ha pedig nem,akkor a vezérjelentés felülíródik.

Ilyenkor a kontextus elnyomja az aktívvezérjelentést, és aktivál egyéb, nem vezérjelentéseket, a kontextusnakmegfelel?en. Sperber és Wilson (2002) relevancia elmélete egy kognitívpszichológiai elmélet. Azt mondják, hogy a kommunikáció során a kommunikátor aszándékolt üzenetét egy jelre kódolja, amelyet a fogadó fél dekódol, ugyanazonkódrendszer segítségével, továbbá a kommunikátornak szándékában áll bizonyosjelentést közvetíteni, amit a fogadó a rendelkezésre álló eszközök segítségévelki tud következtetni. Sperber és Wilson (2002) azt mondják, hogy mindennek azalapja a tudatelméleti képesség, hiszen képesek vagyunk a kommunikatívszándékok feltérképezésére, így mások megnyilatkozásainak relevánsértelmezésére is. Szerintük a tudatelméleti modulban azosztenzív-következtetéses kommunikáció megértésére specializálódott almodulm?ködik, és ez adja meg a tudatelmélet és a nyelvhasználat kölcsönhatását.Osztenzív, vagy rámutatásos kommunikációról akkor beszélünk, ha informatív éskommunikációs szándék egyaránt megjelenik közben. Egy példával élve: ha egybulin a kiürült poharunkat a házigazda közelébe tesszük azt remélve, hogyészreveszi, és újból tölt, akkor az üres pohárnak informatív jellege lesz; haviszont felemeljük az üres poharat és intünk a házigazdának, akkor már nem csakinformatív jellege lesz a pohárnak („kiürült”), hanem kommunikatív jellege is(informáljuk arról, hogy kérünk még italt).

Az els? esetben tehát nincsosztenzív kommunikáció, míg a másodikban igen (Zvolenszky és Bárány, 2015).

x

Hi!
I'm Erica!

Would you like to get a custom essay? How about receiving a customized one?

Check it out